Christoph Krenn - 2009 világbajnoka

A Nándori Leventével készült interjúm után sikerült egy újabb jelentős racketlon személyiséget meginterjúvolni. Alanyom a 2009 év egyéni világbajnoka, a jelenlegi világranglista első: Christoph Krenn Austriából. Amikor először hallottam a racketlonról, a szóra rákerestem az interneten és a gép az ő világbajnoki döntőjét adta ki a Youtube-on. Reméltem, hogy élőben tudom majd személyesen tudok vele találkozni, de a bécsi Tennis Point versenyen, amelynek ő volt a szervezője nem jutott rá idő, emiatt emailben küldtem el a kérdéseimet, amelyekre készségesen válaszolt.

K.T.: A családodban van hagyománya a sportolásnak, ha igen, szüleid mit sportoltak?

C.K.: Igen, a szüleim teniszeznek, apám még most is játszik szenior versenyeken, bár nem magas színvonalon. Még néha racketlonon is, de csak szórakozásból és néha kis dolgokkal segít nekem a versenyek szervezésében.

K.T.: Hogyan kezdtél racketlonozni?

C.K.: A racketlonról először egy tenisz honIapon olvastam, a cikket Marcel Weigl írta (Jelenleg ő a nemzetközi racketlon szövetség elnöke). Akkor azt gondoltam, hogy a dolog mulatságos és kipróbálom.  Az első versenyem 2003 decemberében volt, megnyertem a 21 év alatti csoportot.

K.T. : Hány éves voltál ekkor?

C.K.: 20.

K.T.: Te teniszezőként kezdted, hogy kezdtél a többi sportág tanulásába? Mit tanácsolsz azoknak , akik most kezdenek racketlonozni? Te vettél-e leckéket, hogy elsajátítsd a többi sportág technikáját?

C.K.  Azt javaslom úgy kezdje, hogy játsszon olyan racketlonosokkal, akik specialisták valamelyik másik sportágban, és a játékos tanítsa a saját erősségében és a másik tanítsa őt az ő sportágában. Ezzel a takarékos megoldással pénzt takarít meg. Nekem szerencsém volt, hogy megismerkedtem Michi Dickerttel, aki velem egyidős és tényleg nagyon sokat játszottunk együtt. Én pingpongot tanultam tőle, ő teniszt, a tollasozás és a squashsolás mind kettőnknek hasznos volt.

K.T. :Nehéz volt az új sportágaidban megtanulnod a helyes mozgást a pályán?

C.K.: Időbe tellett “megérteni” az új sportágnak a mozgását, a futást bennük és a taktikájukat. Még most is van úgy, hogy helytelenül mozgok, például tollasban rossz lábbal lépek előre, de azt gondolom ha valakinek eleve jó az mozgás koordinációja, akkor ez nem jelent gondot.

K.T.: Tudom, hogy nagyon jó teniszező vagy, milyen szinten játszottál a karriered csúcspontján és mik voltak a legjobb eredményeid?

C.K.: A legmagasabb ligában játszottam Ausztriában. Együtt szerepeltem Jürgen Melzerrel (10-ik az ATP világranglistáján és 2010-ben párosban Philipp Petzschnerrel Wimbledoni bajnok volt) a Deutsch-Wagram csapatában. Az osztrák listán a 35-ik hely volt a legmagasabb, amit elértem. Még most is játszom csapatban, mind Ausztriában mind a német Bundesliga másod osztályában. Néhány ATP világranglista pontot is szereztem párosban. Valamint nyertem olyan játékosok ellen, akik 800 és 1200 között helyezkedtek el a világranglistán.  

K.T.:  Voltál profi, vagy még most is az vagy? Ha nem, akkor mit dolgozol?

C.K.: Nem, én diák vagyok, sportmenedzsernek tanulok. Még most is játszom a német és osztrák csapatbajnokságon, valamint a tenisz szövetség néhány projectjével is foglalkozom.

K.T.: Ki a kedvenc tenisz játékosod és vannak a racketlon más sportágaiban is, akiknek a játékát különösen kedveled? Netalán van példaképed is?

C.K.: Teniszben szeretem Roger Federer játékát nézni, de más sportokat is szívesen nézek, függetlenül attól, hogy ki játszik.

K.T.: Milyen gyorsan sikerült fejlődni a racketlon többi sportágában?

C.K.: Ahogy említettem sokat játszottam Michi Dickerttel, ez mid a kettőnknek hasznos volt.

K.T.: Mi a második kedvenc sportágad a racketlonban?

C.K.: A tollaslabda.

K.T.: Azt halottam, hogy a pingpongütőd fonák oldalán fű borítással játszol, honnan jött ez az ötlet?

C.K.: Egy jó játékos tanácsolta, hogy próbáljam ki, mert könnyebb vele a jó játékosok szerváját  fogadni.

K.T.: Te nagyon magas vagy. Te ezt előnynek érzed a racketlonban? Bár érdekesség, hogy Christian Alte a jelenlegi 45 éves szenior világbajnok kifejezetten alacsony ember.

C.K.: Minden fajta testalkatnak van pozitív és negatív oldala. Végül a jobb játékos nyer, mindenkinek a gyengeségei kijavításán és az erősségei még erősebbé tevésén kell munkálkodnia.

K.T.: Indulsz-e a racketlon többi sportágának a versenyein is?

C.K.: Próbálok, de nincs elég időm.

K.T.: Mi a második legerősebb sportágad a tenisz után?

C.K.: A tollas.

K.T.: Mi volt az első nagy racketlon sikered a felnőttek között?

C.K.: Londonban megnyertem az English Open amatőr szekcióját 2004-ben, ez volt az első nemzetközi versenyem. Ha jó emlékszem az első világbajnokságon 2005-ben egyéniben a  negyed döntőbe jutottam.

K.T.: Hogyan készültél a 2009-es világbajnokságra?

C.K.: Erre igyekeztem két hónapon át nagyon keményen, heti négy edzéssel felkészülni.

K.T.: A 2009-es világbajnokság előtt gondoltad, hogy van esélyed a világbajnoki cím megszerzésére?

C.K.: Azt mondtam az egyik barátomnak, hogy ha bejutok a döntőbe, mondja, hogy nincs vége és már csak egy meccset kell nyerni. Nem én voltam a favorit, de csúcsformában egy tökéletes meccsel volt esélyem.

K.T.: Az idei döntőbeli ellenfeled, Mikko Karkkainen visszavágott a tavalyi világbajnoki döntőben elszenvedett vereségéért. Mi volt a különbség a két döntő között? Te készültél kevesebbet, vagy neki sikerült javulnia?

C.K.: Balszerencsém volt a sérülésekkel a felkészülés alatt, így nem tudtam annyit edzeni, mint egy évvel korábban és most 100 százalékig komolyan vett, ami lehet, hogy nem így volt egy évvel korábban. A 2010-es döntőben rosszul is alakult vele a pingpong, ebben az évben jobb volt nálam. 2009-ben én voltam a jobb.

K.T.: Kinek volt az ötlete, hogy a 2010-es csapat világbajnoki döntőben Finnország ellen párost játssz?

C.K.: Az enyém. A verseny szervezése miatt fáradt voltam, és azt gondoltuk, hogy mindenképp Michi Dickertnek kell a második egyest játszania és mindannyian úgy véltük, hogy párosban velem több ponttal nyerünk, mint Schuberttel. Az egyesben mind a ketten plusz 5 és mínusz 5 között végeztünk volna.

K.T.: Elégedett vagy a racketlon szabályaival? Szerintem a teniszezők hátrányban vannak. Egyetértesz velem?

C.K.: Én teljes mértékben elégedett vagyok a szabályokkal. Ha a meccs szoros, akkor a tenisz a döntő. Jobb a teniszben játszani a döntő pontot, mint egy olyan sportágban, amit csak néhány éve űzöl. Ha jobb vagy, mint az ellenfeled vagy ha sokkal gyengébb vagy, akkor a meccs már a tenisz előtt eldől, és ugyanez lenne a helyzet, ha a teniszt már korábban lejátszanák. Ugyanúgy vesztenél ha tenisszel kezdenél, még ha szorosabban is, ha az ellenfél jobb a másik három sportágban.

K.T.: Én csak egy éve kezdtem racketlonozni, így egy kicsit kívülről látom, nekem úgy tűnik, hogy a meccsek túl hosszúak. A rövidebb szettek is megmutatnák, hogy ki a jobb játékos és ha a játszmákat kevesebb pontra játszanák, akkor nem lennének a döntők annyira későn, hogy már szinte egy néző sem várja meg. Nem gondolod, hogy a hosszú szettek nem szolgálják a sportág azon  érdekét, hogy népszerűvé váljon. Szinte minden sportágban rövidítenek a játszmákon.

C.K.: Attól függ. Például ha csak 30 játékossal szerveznek egy tornát, akkor nem tart olyan sokáig. Egy szoros racketlon meccs 21 pontos szettekkel úgy 60 és 90 perc között tart, ami szerintem nem sok a profiknak. Azon el lehet gondolkodni, hogy a szenioroknál vagy az amatőr és a kezdő kategóriákban rövidítsék a játékot, de semmiképp sem az elit osztályban. A jobb fizikai kondíciónak a racketlonban is előnyt kell jelentenie úgy, mint a squashban, a teniszben vagy a tollasban, az összes sportágban, még a pingpongban is van úgy, hogy a versenyek késő estig is eltartanak.  

K.T.: Te nemcsak játszol, de versenyeket is szervezel, nem érzed úgy, hogy ez elveszi az időt az edzéstől és a versenyzéstől?

C.K.: De feltétlenül. De én sport menedzser szeretnék lenni. Azt szeretném, hogy az Osztrák nyílt bajnokság egy tökéletes verseny legyen és ezért nagyon keményen dolgozok is. Mindenképpen könnyebb és jobb csak a versenyekre és az játékra koncentrálni, mint a mindig felmerülő problémát megoldani és játszani.

K.T..: Milyen nagy publicitást kapott az osztrák válogatott a világbajnoki cím megnyerése után?

C.K.: Azt hiszem a racketlon már jól ismert a pingpongosok, a tollasozók a fallabdázok és a teniszezők körében. Az újságokban néhány jó cikk jelent meg rólunk, néhány tv műsorban is szerepeltünk. Ha valakit érdekel a sport, az remélem hallott rólunk.

K.T.: A racketlon miért ennyire népszerű Ausztriában?

C.K.: Ausztriában 27 racketlon klub van, Van egy Austrian Tour nevű 9 versenyből álló körversenyünk. Összesen 20-30 racketlon esemény van egy évben, körülbelül 1.000 játékossal. Nem könnyű önkéntesek találni, akik segítik a szövetséget, versenyt szerveznek, mert az elején,  a munka biztosan nem jár fizetséggel. De így is vannak embereink, akik tiszta szívből és nem pénzért tevékenykednek a racketlonért. Például a versenyek eredményi már két nappal az esemény után megtalálhatóak a szövetség honlapján. Az is jó a racketlonnak, hogy Ausztriában kb. 20 olyan tenisz vagy squash centrum van, ahol az összes sportágat legalább két pályán lehet játszani. Mondhatom, hogy a szövetség jól szervezett, sok fiatal és szakképzett embere van, akik a klubjukban is tevékenyek, valamint sok játékos van, aki szívesen versenyez racketlonban.

K.T.: Ismersz olyan fiatalokat, akik már úgy edzenek, hogy racketlonosok legyenek?

C.K.: Sok játékos van, aki korán úgy kezdett edzeni, hogy racketlonosok legyenek. A legjobb példa rá Joey Schubert. Ha valaki megnézi az ifjúsági világranglistát, akkor e legjobb 10-15 már racketlonosként edz, nem csak egy sportágra összpontosít.

K.T.: Racketlonban már mindent megnyertél: egyéniben, párosban és csapatban is voltál már világbajnok, még mindig ambiciózus vagy?

C.K.: Olyan sokáig akarom vezetni a világranglistát, amíg csak tudok. Ez azt jelenti, hogy edzenem kell, meccseket kell nyernem és jó eredményeket kell produkáljak a nemzetközi versenyeken.

K.T.: Van más hobbid is?

C.K.: A hobbim az, hogy tegyek a racketlonért. A szövetség keretén belül versenyeket és tanfolyamokat szervezek, hogy újabb embereket nyerjünk meg a versenyeknek. De síelni, focizni, találkozni a barátaimmal is szeretek, vagy elutazni a barátnőmmel. 

K.T.: Van már saját családod?

C.K.: Nem, de már három éve együtt élek a barátnőmmel.

K.T.: Köszönöm az interjút.