Halottasházi karnevál vol.2.

Régen jelentkeztem már nagyobb lélegzetvételű irománnyal, ezúttal úgy gondoltam, megér egy próbát. Helyszíni tudósítónk, Kereszti Zoltán.

Amit szeretnénk:

Debrecen adott otthont a 2011-es tollaslabda magyar bajnokságnak. A szervezők és játékosok ismételten kitettek magukért, a nézősereg elégedetten, felállva tapsolt az eredményhirdetések alkalmával, a magas jegyárak ellenére is telt ház fogadta az érmek átadóját, a szövetség főtitkárát.

Na de hagyjuk is az álmodozást, rövid elmélkedés után, repüljünk vissza a valóságba.

A valóság:

Halottasházi karnevál vol.2.

Egy rövid, egyfajta jegyzőkönyvvel nyitnék

időpont: 2011. április 30. – 2011. május 1.

helyszín: Oláh Gábor utcai sportkomplexum, sportcsarnok, „korcsolyapálya”

nézőszám: Révész Gerzsó elmondása szerint 33 (játékosok nélkül 5)

Felettébb érdekes hangulatban kezdődött a verseny, álmos játékosok köszöntötték a szurkolókat. A modern tánczene valamelyest oldotta a hangulatot, ellenben az egykori CSB döntővel, ahol DJ Mátyus, a zene klasszikusai albumából válogatta a bemelegítő zenéket. Ezúttal is köszönetet kell mondani pár embernek, a teljesség igénye nélkül: az emeleten dolgozó világító, hangtechnikus, portás, kulcsfelelős; a versenybíróság; a „bírók”, akik manapság csak játékvezetőnek szólítják magukat; Ms. Popcorn, a popcornos néni, aki ezúttal is kitett magáért és a tömeg kiszolgálásáért; illetve mind az 5 nézőnek (név szerint említeném őket, azonban sajnos nem tudom ezt megtenni). Kevés fanatikus ember van még, aki a május elsejei hétvégéjét egy lezárt, sötét kriptában töltené, a városi mulatságok és sör-virsli versenyek ellenében.

Térjünk azonban a lényegre. Kvalifikációs mérkőzésekkel indult a küzdelem. Már itt is megmutatta magát pár játékos az úgynevezett „elitből”. Dubicz Máté főtáblára jutása egyeseket meglephet, ám a mutatott játék alapján teljesen megérdemelt. Elek Marci feltörekvő tehetség, eléggé simán, mindössze 13! perces mérkőzésen két vállra is fektette Megyesi Norbertet, azonban kondiban még van hova fejlődnie, ha komolyabb célokat tűz ki maga elé.

Gebhard Tamás, aki sportunk nagy visszatérője, különösebb gond nélkül menetelt a főtáblára,  legyőzve a szebb napokat látott Kerekes Andrást, Bohóchal Bálintot és a nemrégiben még parádézó Mester Joe-t. Boros Balázs feljutására lehetett számítani, a főiskolai napokon edződő Hajdinák Zoltánt 2 szoros szettben sikerült legyőznie. A kvalifikáció második kiemeltjét, Kereszti Zoltánt, ezúttal Révész Gergely búcsúztatta. A tavalyi bravúrt, ezúttal nem sikerült megismételnie, de a ranglistán egészen a 26. helyig zuhanó játékos, ezáltal felveheti a versenyt, a neki sokkal inkább megfelelő D kategóriában:).

A 16 közé került spílerek már színvonalasabb mérkőzésekkel árasztották el a publikumot. Személy szerint elsőként számomra a Pusztai Balázs- Nagy-Szabó Levente örökrangadó ugrik be, a centerpályáról. A szokásos show elemekkel tarkított mérkőzésen a tavalyhoz képest kevesebbet gyengülő Balázs győzött. A kártyák színéről és mennyiségéről nem tudok nyilatkozni. Levente már a második szett végén megköszönte az asszisztenciát. Pádár Palit nevezhetjük az OB-k emberének, veresége ellenére is. Tavaly a második kiemelt Horváth Kristófot búcsúztatta, idén pedig hajszálnyival maradt el az újabb bravúrtól. A meccs előtt pedig mindenki lefutottnak gondolta az összecsapást, tán két ember volt, aki bízott benne, Budi és Pali.(egy egész jó kis rajzfilmsorozatot el tudnék képzelni ezzel a címmel). Gergő sportszerűségéről már van egy cikk, ott tessék elmélkedni róla. Szatzker Marci lesimázta, az érdekes felfogású Tóth Dánielt. Eljutottunk lassan a tavalyi döntőshöz, Szent-Andrássy úrhoz, aki elmondása szerint már elérte a csúcsot sportágán belül, szóval elhatározta, hogy másod osztályú babérokra tör. Először gyorsan kikapott Boros Balázstól, ezzel minden akadály elhárult szereplése elől, majd el is kezdett készülni a Szoboszló Openre, utólag bejött a számítása, hiszen egy Hajdúszoboszló Open Grand Prix Gold arannyal tett koronát országos bajnoki szereplésére. Fogalmazhatunk úgy, feltette az i-re a pontot.

A Horváth – Gebhard mérkőzés ezúttal sem az olajat fakasztó csapkodásról szólt, de ez a játék igazi szépsége. Ezúttal is emelem kalapom a két rutinos játékos előtt, hogy tiszteletre méltó koruk ellenére is felveszik a harcot a fiatalokkal, ezúttal pedig egymással. Kristóf harmincadik tornagyőzelme alkalmával ígért számomra egy interjút, a tollaslabda társadalom nevében mondhatom, hogy kíváncsian várjuk, mikor fog erre sor kerülni.

Szikra Csaba, válogatottunk pszichológusa, sofőrje, összetartója, vízhordója, szurkolója, játékosa Dubicz Mátét győzte le az első fordulóban, Németh András pedig Letsch Péter felett aratott győzelmet. A legjobb 8 között nem akadt 3 szettes mérkőzés, egyedül a 4-ik kiemelt nem jutott a 4 közé. Boros Balázs élete egyik legjobb játékával jutott be az elődöntőbe. A sokévi munka meghozta gyümölcsét, felállhatott a dobogó 3-ik fokára. Az elődöntőkben is a papírforma érvényesült és a két multigris magabiztosan hozta a „kötelezőt”, hogy aztán játszanak egy olyan döntőt, ami akár más országokban is tiszteletre méltó lenne. Egy 1óra 8 perces csatában Henrik megvédte sokadszor bajnoki címét, de András méltó ellenfele volt. A döntő szettben, még 11-10-re vezetett, ám valószínűleg fejben elfáradt és a rutinosabb, több nemzetközi csatát is megélt Henrik zsinórban 7 pontot gyűjtött. 17-11-ről már nem volt vissza út. Az eredmény is mutatja a mérkőzés szorosságát. Álljon itt példaként mindenki előtt, aki Tóth úr trónjára pályázik. Tóth Henrik – Németh András 21-18;18-21;21-17

A női egyéni versenyszámban, a kiemeltek a 8 közül startoltak. Várom már azt az időszakot, amikor egyből döntővel indulnak a küzdelmek, mint régen a Veszprém Arénában.

Az első napon 3 említésre méltó esemény történt. Ádám Krisztina legyőzte Varga Saroltát. Személy szerint legalább 20 mérkőzésükre emlékszem, jó lenne egyszer egy statisztikát megtekinteni erről. Gonda Daniella meggyőző fölénnyel gyűrte le Fekete Sárát. Az alsó ágon pedig Szőke Mónika, derékfájásra panaszkodva juttatta elődöntőbe az EGYETLEN Alba-Tollas játékost, Bánhegyi Zitát. A szebb napokat is látott egyesület tagjai ugyanis Magyarország több pontjára menekültek nevelőegyesületükből. Az elindult folyamatokról, mindenki saját maga alkosson véleményt. A vasárnapi elődöntők sem tartogattak izgalmat, mondhatjuk, hogy a papírforma érvényesült és debreceni házi döntőt rendeztek. Ami ezúttal nagyon jó mérkőzést és izgalmakat is tartogatott. Varga Orsolya 3 szorosabb szettben (55perc) tudott győzni a még mindig nagyon fiatal Daniella ellen. A fiatalabb debreceninek a végső diadalra is minden esélye meg volt, ám ezúttal nem sikerült, az idő neki dolgozik.

Férfi párosban mindössze két darab, háromjátszmás mérkőzés volt, számomra ez eléggé meglepő, nem úgy, mint az eredmények.  Tóth Henrik és Németh András, az egyéni versenyszám döntősei csak Tóth Dániel és Letsch Péter ellen kényszerültek némi izgalomra. A két fiatal játékos kitett magáért és tán a legjobb mérkőzést produkálták. A Dubicz- Elek páros kisebb meglepetésre, már az első fordulóban búcsúztatta az elválaszthatatlan debreceni Varga- Boros duót. A Csiszér – Krausz dublé pedig a rutinos Horváth- Sinka kettős ellen kapitulált. Az elődöntőben Horváth és Sinka (sérülten is) nagyot küzdött, az idén versenyt is nyerő Megyesi testvérpár ellen, döntő lett a jutalmuk. Ahol aztán a pécsi páros kétséget sem hagytak, kik a legények az Oláh Gábor utcában.

A női páros versenyszám lényegi izgalmai az elődöntőktől kezdődtek. Itt volt aztán az igazi dráma. Anya-lánya kettős soha nem nyert még magyar bajnoki címet. Pedig jól haladtak ezen az úton, Keszthelyi Melindát és Ádám Krisztinát győzték le 3 szoros játszmában. A felső ágon, a rokoni szálon egymáshoz nem kötődő, ám mégis nevükben azonos Varga-Varga párost legyőzte a pécsi kettős, név szerint Horváth Zsófia és Fekete Sára. A döntőben jöttek az igazi izgalmak. Sáráék az első szettet 19-re elmarták, azonban a másodikban alulmaradtak. A döntő szettben 20-18 volt a debrecenieknek. 2 mérkőzéslabdához jutott Gondáné Fórián Csilla és Gonda Daniella. Azonban kicsit leblokkoltak és a mérkőzés már véget is ért. 22-20-ra nyertek a pécsiek és ezzel életük első bajnoki címét szerezték. Itt aztán volt minden, dobbantásal ünnepelt meccslabda hárítás, sírás, örömkönnyek, fájdalmas arckifejezés az elbukott döntő után. Tényleg előtört minden érzés, ami a sportot körül kell, hogy vegye. Kár hogy erre csak ennyi ember kíváncsi.

Vegyes párosban a Varga- Varga testvérpár rögös úton, de megérdemelten szerezte meg az aranyérmet. Idegileg minden csatát jobban bírtak ellenfelüknél, egyetlen sima mérkőzést sem játszottak.

Az akció ezúttal elmaradt. A nevezési díjjal minden, nem támogatott versenyző megemlékezhetett munkája ünnepéről. Az elmúlt években folyamatosan nő a nevezési díj, hogy ennek a gazdasági recesszió, az árfolyam ingadozás, vagy esetleg más az oka, nem tudom, de egy átlagos játékosnak elég borsos ez az összeg, és ha ez így folytatódik talán jövőre már jó páran a dodzsemet választják május elsején fő programnak. Ideje lenne ezen kicsit elgondolkodni, úgy ahogy a megrendezés időpontja is eléggé érdekes és régóta vitatott téma. Én jobban díjaznám személy szerint, ha április elején, a bolondok napjához közelebb kerülne az időpont, úgyis mindannyian kicsit bolondok vagyunk, legalábbis az idei hangulatból kiindulva biztosan.