A tollaslabda története II. rész

A tyúk vagy a tojás?

Az első részben mindenki megismerhette a tollaslabdázás ősi módszereit, a több ezer évre visszavezethető rokonoktól kezdve, egészen az 1600-as évekig. A sportág közelebbi elődei azonban – amelyek sokkal szorosabb kapcsolatban állnak a jelenlegi változattal – az 1800-as évek közepétől terjedtek el szerte Európában… vagy Indiában?

Az első hivatalos bejelentése az új sportnak 1873-ban történt egy kerti-parti keretében, amelyet Beaufort hercege, a királyné főlovászmestere rendezett Badminton nevű birtokán. A füves gyepen kijelölte a pályát, és madzagot feszített ki hálóként, amely felett át kellett ütni a madártollakból készült labdát. A játék olyannyira népszerű volt az úri társaság körében, hogy pillanatok alatt elterjedt egész Anglia területén, méghozzá a „A Badmontoni Játék” (The Badminton Game) néven.

A herceg elbeszélése szerint, Lady Henrietta Somerset volt az, aki a herceg két gyermekével együtt feltalálta a tollaslabdázást az 1840 és 1850 közötti időszakban: „Egy esős napon a lányok nagyon unatkoztak, így hát kifeszítettek egy kötelet a fogadó teremben és péklapátszerűségekkel shuttlecock-ot ütögettek. A játék során különböző szabályokat találtak ki. Az elején még az volt a cél, hogy minél hosszabb ideig tartsák a levegőben a játékszert, majd később, ahogy ügyességük egyre fejlődött, úgy változtatták a szabályokat is.”

Létezik azonban egy másik elmélet is a tollaslabda eredetére vonatkozólag. Minthogy az 1800-as években angol katonák állomásoztak India területén, megismerkedtek az indiai szokásokkal, beleértve az ottani szórakozási formákat, valamint a különböző sportokat is. Az angol katonatisztek nagy élvezettel játszották a „poona” nevű játékot, ami egy gyors ritmusú, kompetitív sport volt, mely elemeiben kísértetiesen hasonlított a „Badmintoni Játékhoz”. Miután hazatértek, elterjesztették kedvenc játékukat a brit szigeteken is, ugyanis magukkal hozták a játékhoz szükséges felszereléseket. Hogy vajon a brit katonatisztek mutatták-e meg a játékot Beaufort hercegének, aki a nagyközönség elé tárta az új szórakozási formát, vagy netán a herceg emberei vitték magukkal Indiába, és terjesztették el ott a poonával rokon, úri sportot, ez a történelem egyik megválaszolatlan kérdése marad. Mindenesetre a játék futótűzként terjedt szét szerte a nagyvilágban, klubok alakultak, és tornák kerültek megrendezésre, amelyekhez pontos szabályokra volt szükség…